Az épületen belül, zárt térben létesített és üzemeltetett medencék, masszázsmedencék vízfelülete folyamatosan párolog. Ez egyrészt állandó energiaveszteséget jelent, másrészt a légtérbe jutó pára károsíthatja az épület szerkezetét, penészesedést okozhat, és jelentősen rontja az uszoda komfortérzetet.
A medencetérben a hidegebb felületeken – amelyek hőmérséklete alacsonyabb az ún. harmatponti hőmérsékletnél – lecsapódhat a pára. Az épület vizes falai belülről elpenészesedhetnek, a vakolat táskásodhat és lehullhat. Végső soron a pára az épületszerkezet romlását okozhatja a betonvasak korróziója által. Az 50-60% páratartalom mellett ilyen veszély nincs. Ennél jobban szárítani a levegőt viszont nem érdemes, hiszen az épületszerkezet nem kívánja meg, az üzemeltetési költséget azonban jelentősen megnöveli.
Az igazi gond az épületszerkezeti hőhidaknál jelentkezik. A hőhidak elkerülése érdekében az uszodatér környezetére a hőszigetelés szempontjából különösen ügyelni kell. Ha mégis van hőhíd, akkor azt csak kívülről, utólagos hőszigeteléssel lehet – szabad – eltüntetni. A belső, utólagos hőszigetelés csupán a falszerkezet belsejébe helyezi a harmatpontot, aminek az eredménye az lesz, hogy ezen a helyen olyan mennyiségű víz csapódik ki, ami a vakolatot, de akár még a tégla felületét is tudja roncsolni.
A légtérben minden olyan felületre, melynek hőmérséklete alacsonyabb a harmatpontnál, a pára közvetlenül kicsapódik. Amennyiben egy lakóépületeknél szokványos ablakminőség van beépítve, akkor amint a külső hőfok 4,9 °C alá süllyed, az ablakok már állandóan harmatpont alatti hőfokúak lesznek, tehát örökké párásak. Beltéri medencéknél tehát elkerülhetetlen alacsonyabb hőátadási tényezőjű ablak beépítése, és folyamatos meleg száraz levegő fújása az üvegfelületre.
A párátlanítás megoldása tehát igen gondos mérnöki, tervezői munkát kíván. Már az épület tervezésénél célszerű ügyelni arra, hogy az uszodatérben ne alakuljanak ki légzsákok, holt terek.
A lakossági beltéri medencéknél a leginkább elterjed megoldás a helyi páramentesítő berendezés. Ezek a készülékek a medencetérben (lábon, falon, falsarokban) kerülnek elhelyezésre. Működésük alapvetően egy hűtő-körfolyamatra épül, az elpárologtatón és a kondenzátoron ventilátor hajtja át az uszoda levegőjét. A levegőben lévő pára az elpárologtatón lekondenzálódik, a kondenzátum elvezetéséről gondoskodni kell, hiszen egy kisebb teljesítményű készülék is több tíz liter vizet is képes lekondenzálni. A lehűlt levegőt befújás előtt a kondenzátor fűti vissza, itt teljesül a rendszerben keletkező hulladék hő hasznosítása is, mellyel így a medenceteret tudjuk fűteni.
Fontos, hogy a kondenzvizet tilos a medence vizébe visszajuttatni!
Minden légkondicionáló vagy páramentesítő berendezést időszakonként szükséges fertőtleníteni, ehhez ajánljuk a biológiailag lebomló tisztító és fertőtlenítő folyadékot.
A Yumisoap tisztítófolyadékról érdeklődjön kollégáinknál.
A páramentesítő berendezés teljesítményének meghatározásakor fontos tisztában lenni a leendő tulajdonos víz és léghőfokra vonatkozó kívánságaival, azzal, hogy lesz-e a medencének használaton kívüli vízfelszín takarója, valamint, hogy naponta hány órát szeretné a tulajdonos használni a medencéjét stb. Gondosan méretezni kell az uszodatér és a friss levegő fűtési hőigényét is.
